2011. augusztus 24., szerda

Díjak és díjak megint:))))

 Na, sziasztok!
 Gondolom, a címből már levontátok a következtetést, hogy ez a bejegyzés IS (!) díjakról fog szólni... Igen, megint kaptam, és nagyon örülök nekik!!! Igen, nekik, mert több is van!

Jaj, és bocsi, de a kijelölést nem tudtam eltüntetni...:/ Ez van:/ (Mellesleg ez is csak velem történhet meg...:/)
Ha valaki tudja, hogy lehet eltüntetni, akkor nagyon hálás lennék, ha megírná!!!



Először is, megint megkaptam még négy személytől is a 'A legváratlanabb fordulatok díját'!!!

Killa23, MyDream, Haidey, Szatti, és Nina Law! Köszönöm!!!
Nina Law még fűzött is hozzá a díjhoz egy rövidke szöveget, ami igencsak megmelengette a szívemet...:)


" A te történeted előtt sosem hallottam erről a Holdhercegnős dologról, de lassan megismerve egyre jobban tetszik a te stílusodban. Szerintem nagyon sokat változtál és fejlődtél az eleje óta, egyre izgalmasabb a fejezet, és egyre szebben fogalmazol, gratulálok, bár lehet, hogy nem túl megható egy ilyen "írótól", mint én kapni gratulációt. :)"


Még hogy nem túl megható!!! Nagyon szépem köszönöm, Nina!!! 


Mivel ezt már tovább küldtem, most nem teszem meg még egyszer...
 Plusz kaptam egy díjat Reginától!
Ezt sem küldöm tovább... hanem...


...Nagy örömömre kaptam egy másik díjat is, Killától... :) Amúgy az elsőt, a fentit is tőle kaptam meg legelőször...:)

Szabályok:
1. Tedd ki a logót a blogodra!
2. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!
3.Írj magadról 7 dolgot!
4. Küldd tovább 7 embernek!
5. Hagyj üzenetet a blogjukon, hogy meglepetés várja őket!



Nos, a hét dolog, amit úgysem fog senki sem elolvasni, mert mindenki nézi, kik kapják a díjat...:P
1. A kedvenc számom a tizenegy:)
2. Átlagon felüli jó kapcsolatom van a szüleimmel, és nagyon imádom őket... de azért már várom az önállóságot, mikor végre azt csinálok majd otthon, amit akarok, és akkor, amikor akarom...:)
3.  Van egy törpeschnauzer fajtájú kutyám...:) IMÁDOM!
4. Fél évig lovagoltam (2010 május - 2010 december), de egyszer megindult alattam a ló vágtában, és abba kellett hagynom, mert onnantól halálfélelmem volt lóháton... :/ De tőlük maguktól nem félek...:)
5. Két nagy hibám van: Gyávaság és Lustaság. 
6. Két nagy álmom van már nagyon régóta: Lovaglás és Zongorázás.
7. A lovaglást a Gyávaság miatt hagytam abba. Ezután kezdtem el zongorázni, amit nem fogok feleadni, ha nem lesz kedvem tanulni, mert Lusta vagyok...:)

És hét személy, akiknek továbbküldöm:
Köszönöm az elismerést, nagyon hálás vagyok, mert ilyen sokan gondoltak rám...KÖSZÖNÖM:)

2 megjegyzés:

  1. én végigolvastam. XD ám nekem is kijelölte és én újragépeltem az egészet... szóval szerintem maradjon ink. így... :/

    Lehet olvastad, lehet nem, de én is lovagolok, és tök örültem, amikor olvastam, hogy te is próbáltad valamikor. Egy kis vágtától ne sz*rj be, sőt, azt mondják, hogy egyszer le kell esni a lóról ahhoz, hogy megtanulj lovagolni, mert amíg nem esel, addig attól félsz és ez megbélyegzi a munkát..
    Hidd el nekem, velem már csinált mindent ló, amit el tudsz képzelni, és már 4x estem is. xD
    Voltam már 2x csatát újra játszani, lőttek rám ágyúval, puskával és csaptak már hátba karddal is, miközben huszárkodtam, tudom milyen félni a lovon, de túléltem és utána mérhetetlenül boldog voltam. (másodszor is fostam! xD)

    Nah, mivel se füle, se farka annak amit írtam, most be is fejezem, mert vár rám egy csata a háziorvosommal egy beutalóért... (hűűű de utálom, de már csak 3 hónap a gyerekorvosnál! xD)
    Pusssz és grt a sok díjhoz, no meg siess a fejezettel! :P

    VálaszTörlés
  2. Csatlakozom az előttem szólóhoz. Én is zúgtam már lóról, de én nem számolom, szerintem 30-40 felé lehet a száma az eséseimnek, persze ez a tehetségtelenségemből és a koromból is adódik egyszerre. :D
    Viszont imádom. Minden alkalommal félek, ha lóra ülök, és a lovaglás végeztével mindig úgy érzem, hogy jajjjjjezdenagyonjóóóvolt. :)
    Az, ha néha leesik az ember, csak növeli a büszkeségplecsnik számát a falon. Képzeld, egyszer úgy estem le, hogy megpróbáltam a szárat a kezemben tartani, ne menjen el a lovacskám. Erre mit csinálta a kis mocsok (imádom) rám rúgott. Ha nem lett volna ott a felkarom, a fejemen csattan a patája.
    Na, rémtörténetnek vége. Lovagolni jó, félni lehet, sőt, kell, viselj kobakot, esetleg védőmellényt!
    Ja, és köszi a díjat. :D

    VálaszTörlés

Ha elolvastad a bejegyzést, akkor biztosan van róla valamiféle véleményed... Nekem nagyon sokat számít, mit gondolsz róla, ezért ha én már szenvedtem vele, és megírtam, azért, hogy Te elolvashasd, akkor légyszíves tisztelj meg annyival, hogy leírod nekem, hogy tetszik-e, vagy sem... :) Előre is köszönöm...:)