A kastély tulajdonosa

 A szerző, avagy a kastély tulajdonosa...:)

 Már nagyon sok helyen láttam már amolyan 'magamról' oldalt, ahol a blog szerzője leírt magáról pár dolgot... Így hát támadt egy olyan gondolatom, hogy én miért is ne csinálhatnék?

 Van egy hatalmas kastélyom. Ez az én menedékem, ebben élhetem boldogan, s gondtalanul az életemet, elzárkózva a külvilágtól. Ide mindig jöhetek, ide mindig menekülhetek, bármi, vagy bárki bánt, mert ide rajtam kívül senkinek nincs bejárása. A szobák tömve vannak különösnél különösebb figurákkal, akik az én szívemnek nagyon is kedvesek. Mindenki szeret, és mindenkit szeretek.
 Itt megvan minden, amire csak vágyok, hatalmas könyvtár, csodálatosan kéklő vízzel megtöltött úszómedence, erdővel körülölelve, ahol madarak kápráztatnak el gyönyörű énekükkel. És persze a toronyszobámat sem hagyhatom ki, amelyből oly' nagyszerű kilátás nyílik minderre. A falakon növények futnak fel, és szebbnél szebb virágok pompáznak rajtuk, melyek kicsit behajolnak a szobába a nyitott ablakon át. Középen egy méretes ágy díszeleg, természetesen baldachinnal, mellette éjjeliszekrény, melyen a kedvenc könyveim hevernek. A leggyakrabban használt bútordarab természetesen a tükrös szépítkezőasztal. Az ékszereim - amikből igen sok van - ott vannak kirakva, hogy akárki belép, megcsodálhassa őket, és hogy ne kelljen előszednem a fiókból egyiket-másikat, ha viselni akarom.
 Ilyen hát az én kastélyom. Ilyen díszes - kiknek csicsás -, színes, tágas, vidám. Ugye most azt gondoljátok, hogy ez a kastély nem is igazi? Pedig az. Sőt, még hordozható is. Itt van mindig a fejemben, ez az én képzeletem kastélya, ahova akármikor bemenekülhetek. Igen, mert ez csak az enyém. De azt be kell vallanom, hogy csak a képzeletemben létezik mindez. :)

 Na, és akkor most jöhetnek a tudnivalók a kastély tulajdonosáról... :)

 Hogyan is kezdtem el írni? Kiskorom óta nagy álmodozó vagyok. A fejemben mindig születtek történetek, melyekben repültem, vagy varázsoltam, vagy csak simán hősnő voltam. Most, tizenhat évesen ugyanilyen vagyok. Akár utazok, akár egy végtelenül unalmas órán ülök, történeteket szövögetek... Ha látok egy jó filmet, vagy olvasok egy könyvet, beleképzelem magam a történetbe, tovább szövöm  saját ízlésem szerint. Így volt ez a Holdhercegnő című film megnézése után is. Megfogott Robin karaktere, szinte szó szerint beleszerettem. Álmodozni kezdtem, s arra gondoltam, miért is ne írnám ezt le, hogy később is emlékezni tudjak rá. Írogattam, írogattam magamnak folyamatosan a történetet, mikor egy nap ráakadtam Callie blogjára, onnan pedig a többi Holdhercegnős történetre. Eleinte nem is gondoltam arra, hogy blogolhatnék, ez  a gondolat csak jó pár hónap elteltével forrt ki bennem. És miután kissé átdolgoztam a történetet, el is indítottam a blogot. Azért szeretem ezt a 'csapatot', mert itt senki nem az alapján ítél meg, hogy milyen körökben mozgok, kivel barátkozok, hogyan öltözködök, hanem az alapján, hogy hogy viselkedek vele, mennyire vagyok őszinte.

 Az olvasást édesapámnak köszönhetően imádom, aki már óvódáskoromban is gyakran vitt a könyvtárba, és olvasni is korán megtanított, hatévesen már folyamatosan, némán olvastam. Hozzá hasonlóan én is nagyon gyorsan olvasok...;) A barátaim már le is mérték egyszer, hogy egy oldalt mennyi idő alatt olvastam el,  és utána belekérdeztek, mert nem akarták elhinni, hogy még el is jutott az agyamig ilyen gyorsan...:DDDD  Soha nem volt kielégíthető az olvasási vágyam, mindig túl rövidnek érzem a könyvet, amit olvasok. Ezért is jók a blogok, mert nem tudom elolvasni őket egy óra alatt...:)

Nekem az írás megnyugvás. Boldog vagyok, hogy kiírhatom magamból ezeket a dolgokat, boldog vagyok, hogy van, akinek ez tetszik. Mikor írok, szárnyalok. Ha meglátok egy érdekes embert, figyelem a gesztusait, a beszédstílusát, és utána leírom, amit láttam. Leírom, s ezzel megmentem őket, ezeket az érdekes embereket, a halandóságtól. Leírom az álmaimat, az álmodozásaimat. Mert erről szól az írás. Emlékekről, melyek örökre ott maradnak a papíron.

És végül pár dolog rólam:

1. A kedvenc filmem Büszkeség és Balítélet, de csak a hat órás, mert a másik túl rövid, kimarad belőle egy csomó fontos dolog, és Mr. Darcy egyáltalán nem helyes benne. ;) A kedvenc könyvem pedig Karl May: Winnetou. Indiános könyv, és nagyon jól van megírva. Csak ajánlani tudom mindenkinek. :)

2. Van egy húgom, akit nagyon szeretek, és bár néha veszekszünk, mostanában egyre jobban kijövünk egymással:)

3. Még soha nem volt pasim...:/

4. Úgy olvasok Vámpírnaplók-os blogokat január óta, hogy a sorozatot csak most kezdtem el nézni (2011 augusztusa)

5. Teljesen Happy End-függő vagyok.

6. Imádok énekelni, főleg népdalokhoz van hangom(tudjátok, jó erős torokhang), de járok énekkarra is(szoprán vagyok)... A néptáncot három év után hagytam abba...

7. Az elmúlt év volt életem egyik nagy mérföldköve... Két okból is; mert akkor lettem gimnazista... A másik pedig, mert rátaláltam a nagy szenvedélyemre; az írásra...:)

8. Franciát és angolt tanulok, sőt francia-magyar két tantási nyelvű osztályba járok.
9. Teljesen odáig meg vissza vagyok Eric Saade-ért, Augustus Prew-ért, és Ian Somerhalder-ért... <3
10. Régi nagy kedvenc énekesem Pink, de most, hogy bejött Eric, azt hiszem, ő versenyre kelt vele... Amúgy meg mindenféle stílusú zenét meghallgatok. Kivéve: mulatós...brrr... És nem nagyon csípem a magyar pop számokat sem...:/
11. A kedvenc számom tizenegy...;)
12. Az alkoholnak még a szagát is utálom, tehát az ivás nagyon messze áll tőlem... A cigi szintúgy. A drog meg aztán pláne.
13. Imádok álmodozni. ;D

E-mail: orchidee.blogger@gmail.com

Na, azt hiszem ez minden, ami érdekelhet Titeket... Ha még bármire kíváncsiak vagytok, kérdezzetek nyugodtan!