Hetedik fejezet - Béke

Bocsi, kicsit rövid lett... a következő szép hosszú lesz, kárpótlásul...

Még valami fontos: Mikor mondtam én olyat, hogy nem ajánlatos kritizálni?! Sőt, én mindig kérem!!! A negatívat is! Tudni szeretném, mik a hibáim, hogy későbbiekben javíthassak rajtuk, mert én író szeretnék lenni, szerintem a legfontosabb az őszinte vélemény! Nézzétek csak meg a kommentjeimet, én is meg szoktam kritizálni a fejezeteket, ha nem tetszenek!!! Én is ezt várom el az olvasóimtól!!!

Nos, remélem, tetszeni fog nektek, jó olvasást!

Köszönöm az előzőhöz írt sok-sok kommentet mindenkinek!!!
Csak ezt az egy képet találtam a könyvtárról, az eredeti főszereplő, Maria van rajta... :)

 Ebben a helyiségben még nem jártam, hatalmas volt, telis-tele mennyezetig érő könyvespolcokkal, melyek könyvek ezrei alatt roskadoztak. A szoba levegőjében csak úgy áradt a régi könyvek illata, keveredve kicsit a por szagával. Úgy nézett ki, mint egy labirintus, a polcok teljesen rendszertelenül helyezkedtek el az egész helyiségben. A ablakokból szép kilátás nyílt a rózsakertre, valamint a ház mellett lévő erdőrészre.

 Elindultam a szobában lévő egyetlen fényforrás felé. Jó néhány könyvespolcot magam mögött hagyva végre megleltem nagybátyámat, aki egy kisebb lámpás mellett, egy kényelmesnek látszó karosszékben ülve olvasott. Tettem pár lépést, majd kissé megköszörültem a torkom, mert ha nem vonom fel magamra valahogy a figyelmét, ítéletnapig sem vett volna észre. Erre persze felkapta a fejét, és mikor meglátott, igencsak meglepett arcot vágott. Mivel haragot nem véltem látni arcán, vettem egy nagy levegőt, és közben az ajkamat harapdálva , kezeimet tördelve idegességemben, belekezdtem:

- Bácsikám...- hezitáltam, hogy mit is mondhatnék.- Én csak szeretnék... szeretnék elnézést kérni, mert... mert szólás nélkül elmentem, és mert... olyasmit mondtam bácsikámnak, amire... amire nem volt... jogom.- nyögtem ki dadogva.- Tényleg nagyon sajnálom.

 Míg beszéltem, a szemébe néztem, de mivel nem tudtam kiolvasni belőle semmit,  lesütöttem, és csak ott álltam ott félszegen. Elhallgatásom után nem uralkodott sokáig csend a szobában, mert Sir Benjaminnak is volt mondanivalója:

- Nem, ne sajnáld, Catherine, én voltam a hibás.- mondta legnagyobb meglepődésemre, mire én eltátottam a szám.- Bolhából csináltam elefántot, túlságosan felfújtam a dolgot. Nekem kell bocsánatot kérnem. mert jogod volt azt mondani, amit mondtál, hogy nem vagyok az apád, mert tényleg nem vagyok, és nem is parancsolhatom meg neked, mit csinálj. Csak... óvni akartalak.- mondta.- Tudod, a de Noir-ok nem egy barátságos népség.- tette hozzá összeráncolt homlokkal.

- Vettem észre.- jegyeztem meg sötéten.- Először egy megtámadt, amikor jöttem Holdföldére, most pedig belebotlottam egy egész falkába.- feleltem bácsikám kérdő tekintetére.

- Hogy történt? Meséld el!- kérlelt.

- Épp sétáltam a réteken, mikor megláttam az erdőt, és nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Bementem, és egy kis idő elteltével meghallottam őket. Elmenekülni már késő lett volna, így elhatároztam ó, hogy kicsit megleckéztetem őket.- bácsikám itt igen kétkedő arccal nézett rám.

 Elvigyorodtam, és úgy folytattam:

- A két kutyát beparancsoltam egy bokor mögé, hogy elrejtőzzenek, épp időben, mert a de Noir-ok észrevettek. Négy fiú volt. Odajöttek hozzám, szólongattak, aztán meg el akartak kapni. Az egyiküknek, valami vezérszerű lehetett, Robin, aki a kocsinál is megtámadt, neki sikerült is, de sikerrel leráztam magamról, majd előhívtam a kutyákat. Bácsikámnak látnia kellett volna a rémült arcukat. Azonnal elszeleltek.- kacarásztam.

 Láttam, hogy bácsikám elismerően néz rám.

- Már másodjára jártam túl annak a Robinnak az eszén.- tettem hozzá büszkén.

 Ezt hallva bácsikám is elmosolyodott.

- Ügyes voltál, jól tetted, hogy a két kutyát is magaddal vitted. Ezentúl is tedd ezt.- jegyezte meg.- És most már tényleg ne menj az erdő közelébe, kérlek. Robin a legfőbb vezér, William Coeur de Noir fia, az erdő örököse. Nem ajánlom, hogy megint összeakadj vele, nem egy kedves és türelmes fiú, amint azt tapasztalhattad.

- Nem is szándékoztam. Mellesleg bácsikám honnan jött rá, hogy az erdőben is jártam?- kérdeztem, mert fúrta az oldalamat a kíváncsiság, vajon hogy derítette ki a titkom? Nagybátyám arca újra felderült.

- Nem volt nehéz rájönni. Mikor hazaértél, csak úgy áradt belőled az erdőillat.- mosolygott.

 Felnevettem, bácsikámmal együtt.

- Na, legközelebb majd erre is ügyelek.- motyogtam halkan, de úgy, hogy bácsikám még éppen hallja.

 Erre szigorúan nézett rám, de mikor észrevette, hogy csak viccelek, elmosolyodott. Ásítottam egyet. Csak most éreztem igazán, hogy a napom milyen kimerítő volt. Bácsikám letette könyvét és felállt a székből.

- Látom, kimerültél. Nem is csodálom.- már éppen szóra nyitottam volna a számat, hogy 'Jaj, dehogyis!", de leintett.- Menj lefeküdni. Jó éjszakát.

- Jó éjt, bácsikám.- feleltem neki.

 Mielőtt kimentem volna, még kérdezni akartam valamit.

- Holnap eljön velem lovagolni?

- Nagyon szívesen- felelte mosolyogva.- De most már tényleg menj.

 Az ágyamban feküdtem, nyitott szemmel.  A kutyák nyugodtam szundítottak ágyam lábainál, de engem messzire elkerült az álom, akármennyire kimerült voltam is .Kavarogtak fejemben a gondolatok. Végül nem bírtam tovább, felkeltem. Óvatosan kibújtam az ágyból. Lantomat előkerestem, majd kimentem az erkélyre, ahol rájöttem, hogy muzsikálni sincs hangulatom.

- Nagyszerű.- mormogtam dühösen.

Csak ültem és csodáltam a gyönyörű éjszakai tájat. Ezért is imádtam ezt a szobát, isteni volt a kilátás a toronyból. Beszívtam a friss levegőt, mely valamelyest a fejemet is kitisztította. De a legfőbb problémámtól nem tudtam megszabadulni. Egyszerűen sehogy nem akart annak a Robinnak az arca eltűnni lelki szemeim elől. Mindig csak őt láttam. Nem tudtam másra gondolni. Talán a következő találkozás miatt izgultam volna? Talán az az oka, hogy végre van valaki, akivel lehet küzdeni? Nem hinném. Viszont a gyanú megalapozódott bennem: Mi van, ha ismerik a gyilkost, és neki akarnak elkapni? Akkor jobb lesz vigyáznom. De hova kerül itt az a bizonyos hercegnő elnevezés? Elhatároztam, hogy másnap reggel utánajárok ennek, és Marmalode tanácsa szerint elolvasom azt a könyvet.

------------------------------------

Várom a komikat!!!!

Puszi: Orchidée