Részlet a harminckettedik fejezetből

Sziasztok!

Jelentkezek most így, karácsony előtt, és úgy döntöttem, csinálok valami olyat, amit nem szoktam... hoztam részletet!!! Lehet olvasni, jó szórakozást, remélem, várjátok a frisset, mert rendesen megszenvedtem vele! :D

 Bár sötétség vett körbe, és nem láttunk semmit, kézzel-lábbal tapogatózva haladtunk, mégis szikrák pattogtak kettőnk között. Még ha nem láttam, vagy hallottam néha, merre van, egyszerűen éreztem, mert áradt felőle az a szikrázó feszültség, és tudtam, hogy ő is érzi ezt, felőlem. Sokáig nem szóltunk egymáshoz egy árva szól sem - ő dühös volt, és makacs. Egyikünk sem akarta megtörni ezt a már-már kínos csendet, és tudtam, hogy ha most akármit mondanék, annak veszekedés lenne a vége. Azonban egy idő után már igencsak idegesíteni kezdett ez a szörnyű csend. Már-már megszólaltam, hogy mondjak valami békítőt, valamit, amivel nem idegesítem tovább, csak oldom a hangulatot, azonban megláttam egy apró fényforrást.

- Ó!  kiáltottam fel, hirtelen és megtorpantam.

- Mi van? - hallottam Robin hangját a hátam mögül, de nem válaszoltam, csak mentem előre, egyre bátrabban. - Hova sietsz úgy?

- Te nem látod a fényt? - mutattam előre.

- Milyen fényt?

 Csodálkozva fordultam hátra, de aztán rájöttem, hogy felesleges, mivel úgysem lát. Megdörzsöltem a szemem, hátha csak képzelődök, de nem. Látom. - Ó!

-----------------------------------------------------

Áldott Karácsonyt, és Boldog Új Évet! És... Jön a friss 24-én!!! :)))

Orchidée